Hontalanok védelme | Élet jogi státusz nélkül

A hontalanság rendkívüli mértékben megnehezíti az ilyen helyzetbe került emberek életét. Az állampolgárság alapvetően szükséges ahhoz, hogy valaki teljes mértékben részt vehessen a társadalom életében, és teljes körűen élvezhesse a mindenkit megillető emberi jogokat. A hontalanná válás oka lehet például törvények közötti ütközés, terület elcsatolása, házassági törvények rendelkezései, közigazgatási eljárások, […]

A hontalanság rendkívüli mértékben megnehezíti az ilyen helyzetbe került emberek életét. Az állampolgárság alapvetően szükséges ahhoz, hogy valaki teljes mértékben részt vehessen a társadalom életében, és teljes körűen élvezhesse a mindenkit megillető emberi jogokat.

A hontalanná válás oka lehet például törvények közötti ütközés, terület elcsatolása, házassági törvények rendelkezései, közigazgatási eljárások, diszkrimináció, születési anyakönyvezés hiánya, valamint állampolgárság megszüntetése vagy visszavonása. A hontalanság ma is súlyos problémát jelent – becsült adatok szerint világszerte mintegy 12 millió hontalan él, akik állampolgárság hiányában egyfajta légüres térbe kerültek.

Közép-Európában globális viszonylatban alacsony a hontalanok száma. Bár nem mindenhol állnak rendelkezésre friss statisztikák, Lengyelországban és Szlovákiában közel 1000 hontalan él. Szlovéniában, ahol többezer ember állampolgárságát “töröltek”, miután az ország 1992-ben függetlenné vált, a mai napig is csaknem 4000 ember él hontalanként. Az UNHCR szerint egyetlen embernek sem szabadna hontalannak lennie. 

Az ENSZ Közgyűlése azzal bízta meg a Menekültügyi Főbiztosságot, hogy a szervezet a kormányokkal együttműködve igyekezzen megelőzni azt, hogy emberek hontalanná váljanak, igyekezzen megoldani azok helyzetét, akik hontalanná váltak, valamint nyújtson támogatást és jogvédelmet a világ különböző részein élő hontalanoknak.

Az UNHCR igyekszik elérni, hogy minden közép-európai állam csatlakozzon a hontalanok jogállásáról szóló 1954. évi egyezményhez és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi egyezményhez. A régió hét országából kettő – Lengyelország és Szlovénia – még nem csatlakozott legalább az egyik egyezményhez.

Más országok mindkét megállapodáshoz csatlakoztak ugyan, de nem alkalmaznak a hontalanok azonosítására és szisztematikus védelmére szolgáló mechanizmusokat. Magyarország – amely ebben a tekintetben követendő példának minősül más országok számára – 2007 óta alkalmaz a hontalanok azonosítására és védelmére szolgáló mechanizmust, ám az országba érkező hontalanok még mindig nem férnek hozzá minden esetben a megfelelő eljárásokhoz.

Ezért az UNHCR lobbitevékenységet folytat annak érdekében, hogy az ország minél előbb kidolgozzon egy megfelelő jogszabályi keretrendszert, valamint hatékony mechanizmusokat, ezáltal pedig megoldást nyújtson a hontalanság problémájára, és lehetővé tegye a hontalanok számára, hogy alapvető emberi jogaikkal éljenek, és állampolgárságot szerezzenek.