A „realista látnokra” emlékezett Budapest

2011-10-12 BUDAPEST, október 11. (UNHCR) – Fridtjof Nansenre, norvég kutatóra, diplomatára, a Népszövetség első menekültügyi főbiztosára emlékeztek születésének 150-ik évfordulója alkalmából a Közép-Európai Egyetemen tartott rendezvényen. Az esemény fókuszában Nansen első világháborút követő, többek között a magyar hadifoglyok érdekében is végzett tevékenysége állt. Az UNHCR által szervezett megemlékezésen Dr. Bonhardt […]

2011-10-12

BUDAPEST, október 11. (UNHCR) – Fridtjof Nansenre, norvég kutatóra, diplomatára, a Népszövetség első menekültügyi főbiztosára emlékeztek születésének 150-ik évfordulója alkalmából a Közép-Európai Egyetemen tartott rendezvényen. Az esemény fókuszában Nansen első világháborút követő, többek között a magyar hadifoglyok érdekében is végzett tevékenysége állt.

Az UNHCR által szervezett megemlékezésen Dr. Bonhardt Attila ezredes, a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatója méltatta azokat a páratlan erőfeszítéseket, amelyeket Nansen fejtett ki a több mint négyszázezer fogoly, közöttük mintegy 55 000 Oroszországban rekedt magyar hadifogoly hazaszállítása érdekében.

Dr. Bonhardt ecsetelte, hogyan sikerült a meggyőzőkézségéről és szervezőtehetségéről ismert norvégnek előteremteni a foglyok hazaszállításához szükséges pénzeszközöket, megszervezni a több mint száz hajóból álló szállítóflottát és a szétrombolt orosz közlekedési infrastruktúra ellenére is sikeresen levezényelni a hazatelepítést.

„Nansen másfél év alatt, viszonylag költséghatékony módon, mintegy 450 000, huszonhat különböző nemzethez tartozó személy hazaszállításáról gondoskodott, sokuknak az életét is megmentve ezzel” – magyarázta Dr. Bonhardt, régi térképekkel és fotókkal illusztrálva állításait.

Nansen azoknak is szervezett segélyt, akik Oroszországban maradtak. „Az élelemből, gyógyszerekből és meleg ruhából álló segélyt rászorultság alapján osztotta a Nansen Segélyalap, tekintet nélkül a segélyezett nemzeti hovatartozására” –tette hozzá a szakértő. A segély egy részét „jótékonysági szerelvények” juttatták el a rászorultaknak, amelyek a Tallinn – Szentpétervár – Moszkva útvonalon csatlakoztak rá a transz-szibériai vasútvonalra.

Gottfried Koefner, az UNHCR regionális képviselője megnyitójában kiemelte, hogy míg a realizmus és a látnoki kézség sokszor kizárja egymást, az első világháborút követő zavaros időkben pont egy Nansen formátumú, mindkét tulajdonsággal bíró személyre volt szükség.

„Humanitárius körökben Nansen a menekülteknek kiadott útiokmányokról híres. Felismerte a személyazonosságot igazoló iratok fontosságát azok számára, akik elveszítették kapcsolatukat emberi jogaikat biztosító hazájukkal” – fejtette ki Gottfried Koefner, hozzáfűzve, hogy számos világhírű művész, többek között Marc Chagall, Vladimir Nabokov, Igor Stravinsky és Sergey Rachmaninov is Nansen-útlevéllel utazott.

Az UNHCR képviselője kiemelte, hogy Nansen munkásságának számos eleme bekerült a menekülteket védő 1951-es genfi egyezménybe és aláhúzta, hogy a közép-európai államok mind részesei az egyezménynek, amely alapján útiokmányokat és más jogokat biztosítanak a menekültek számára.

„Nansen ébresztett rá bennünket arra, hogy az otthonukból elüldözött emberek az üldöztetés tényéből kifolyólag nem veszíthetik el jogaikat és szabadságaikat” – tette hozzá.

„Habár nagyon sok eredményt értünk el ez a csaknem száz év alatt, amióta Nansent menekültügyi főbiztossá nevezték ki, még mindig túl sokszor fordul elő, hogy a menekültekre, mint veszélyforrásra vagy lehetséges bűnözőkre tekintenek” – zárta üzenetét Gottfried Koefner.

John Shattuck, a Közép-Európai Egyetem elnöke és rektora kiemelte, hogy az idealizmus és realizmus Nansen által megteljesített kombinációja a mai világban is elengedhetetlen a menekültkérdés kihívásainak megoldásához. Nansent méltatva a rektor idézte Vaclav Havel volt cseh köztársasági elnököt, közismert emberjogi aktivistát. „Havel azt mondta, hogy nem optimista, mert nem hiszi, hogy minden jól végződik. Nem is pesszimista, mert a dolgok nem végződnek mindig rosszul. Ő reménnyel teli realista, és a remény abba vetett hit, hogy az emberi szabadságnak van jelentősége és mindig érdemes küzdeni érte.”

A Nansen megemlékezés keretében Siri Ellen Sletner, a Norvég Királyság budapesti nagykövete esszéíró pályázatot hirdetett magyar egyetemi és főiskolai hallgatók részére “Nansen és Amundsen öröksége” címmel.. Az írásokat 2011. november 15-ig lehet benyújtani, a legjobb pályázó norvégiai utazást nyer. „Remélem, a verseny mindenkit inspirál arra, hogy megőrizze ennek a két kiemelkedő személynek az emlékét” – emelte ki a nagykövetasszony. A pályázat részletei a www.norvegia.hu weboldalon találhatók.

Nansen 69 éves korában, 1930-ban hunyt el. Emlékére az UNHCR 1954-ben megalapította a Nansen Menekültdíjat, amelyet minden évben, a menekültek érdekében kifejtett rendkívüli tevékenységért ítélnek oda. A Nansen Menekültdíjról további információk a www.unhcr.org honlapon találhatók.

Tóth Zoltán, Budapest