Vállalkozó. Édesanya. Menekült.

„Itt akarunk élni, ezért nyitottuk meg az éttermünket.”

Begum Ali, 41 éves: „Igazán boldogok vagyunk, hogy végül Magyarországon kötöttünk ki. Szeretjük ezt az országot, és itt akarunk élni. Ezért is nyitottuk meg az éttermünket.”

„Nagyon bízom a magyarokban. Bármikor, amikor eddig nehézségekbe ütköztünk, mindig akadt néhány barát, aki nyomban a segítségünkre sietett. És tudom, hogy ezek az emberek vagy mások később is segíteni fognak.”

„Nagyszerű érzés a magyaroknak főzni. Mindig meghatódom, amikor dicsérik a főztömet. Egy nap bejött egy férfi, hogy vegyen valamit elvitelre. Kérdezte, hogy mi az, ami finom. Egy fiatal pár éppen az étteremben vacsorázott, és rögtön azt válaszolták neki, fölösleges kérdeznie, minden nagyszerű. Olyan boldog voltam, amikor ezt hallottam.”

„Amikor az éttermünk majd igazán beindul, mindenképpen szeretném, ha nyithatnánk egy nagyobb helyet. De csakis Budapesten, sehol máshol. Ez egy csodálatos város.”

_SA82386

A 41 esztendős Begum Ali és 46 éves férje, Moshahid mintegy húsz éve menekült el Bangladesből, miután a falujukban fellángolt a politikai indíttatású erőszak, kioltva Moshahid édesapjának és számos más rokonuknak az életét. Begum Ali nyolcadik hónapos terhes volt éppen Ferdous-szal, a legidősebb gyermekükkel. A kisfiú már Pakisztánban született meg, abban az országban, ahová először menekültek, majd ugyanott jött a világra a lányuk, a ma 17 éves Lutfa és a kisebbik fiuk, a 15 éves Kalam.

Ám miután a család négy évet leélt Pakisztánban, az ottani erőszak ismét arra kényszerítette őket, hogy tovább meneküljenek – előbb Iránba, majd Törökországba, onnan pedig Görögországba. Kilenc évet töltöttek Athénban, ahol azonban ennyi idő után sem kaptak menekült státust. Mindezek után leírhatatlan öröm volt a számukra, amikor alig nyolc hónappal az után, hogy 2013 februárjában Magyarországra érkeztek, menekültként ismerték el őket.

A család barátoktól kapott kölcsönből nyitotta meg Budapest belvárosában, az Akácfa utcában apró éttermét, a Begum All Modinát, amely az édesanya nevének és az „Al Modinának” az összeházasítása révén kapta az elnevezését – némiképp egyedi módon, köszönhetően annak, hogy a cégér tervezője egyszerűen elírta a középső szót. Bangladesben hagyomány egy-egy vállalkozást az iszlám második legszentebb városáról elnevezni, úgy tartják, ez hozzásegít a sikerhez.

„Már sokszor elképzeltem, hogy magyarokkal dolgozom együtt a kis éttermemben” – mondja Begum Ali vidám nevetéssel. – „Remek lenne, ha lehetőségem nyílna, hogy így ismerkedjek meg közelebbről még több magyar emberrel, akiknek a segítségével a magyar nyelvet is sokkal könnyebben megtanulhatnám.”

Menekültek. Hétköznapi emberek, rendkívüli sorsok. Oszd meg a történetüket!

Pin It on Pinterest

X