145 ezer szíriai menekült nő küzd egyedülálló családfőként a túlélésért

2014-07-08 GENF, 2014. július 8. (UNHCR) – Egyiptomban, Irakban, Jordániában és Libanonban több mint 145 ezer szíriai menekült család – azaz minden negyedik háztartás – feje olyan nő, aki nap mint nap egyedül kénytelen megvívni a harcot a túlélésért – derül ki az UNHCR ma közzétett friss jelentéséből. A Nők […]

2014-07-08

GENF, 2014. július 8. (UNHCR) – Egyiptomban, Irakban, Jordániában és Libanonban több mint 145 ezer szíriai menekült család – azaz minden negyedik háztartás – feje olyan nő, aki nap mint nap egyedül kénytelen megvívni a harcot a túlélésért – derül ki az UNHCR ma közzétett friss jelentéséből.

A Nők egyedül – a szíriai nők harca a túlélésért című jelentés rávilágít arra a mindennapi küzdelemre, amely azért folyik, hogy az asszonyok a rendelkezésükre álló kevéske pénzt be tudják osztani, miközben emberfeletti erőfeszítéseket tesznek, hogy a zsúfolt és lepusztult otthonaikban, vagy biztonságosnak nem nevezhető kalyibáikban és sátraikban megőrizzék a méltóságukat és ellássák a családjukat. Sokakat fenyeget közülük az erőszak vagy a kizsákmányolás veszélye, a gyermekeiket pedig egyre több trauma és fájdalom éri.

A jelentés 135 ilyen asszony személyes elbeszélésén alapszik, akikkel az UNHCR munkatársai három hónapon keresztül beszélgettek 2014 elején. Az asszonyok azt követően kényszerültek az otthonuktól és a megszokott segítségforrásoktól távol egyedül felelősséget vállalni a családjukért, hogy a férjüket megölték, fogságba ejtették vagy valamilyen más módon elszakították a szeretteitől, és az egyedül maradt feleségek most a létért folyó kíméletlen küzdelem, az elszigeteltség és a szünetelen szorongás rettenetes körforgásában élnek.

A legfőbb nehézséget, mint az a meginterjúvolt asszonyok beszámolóiból kiderül, a pénz hiánya jelenti. A legtöbbjüknek gondot okoz, hogy fizessék a lakbért, minden nap ételt tegyenek az asztalra és beszerezzék az alapvető háztartási eszközöket. Sokan élték fel minden megtakarításukat – olyannyira, hogy még a jegygyűrűjükön is túladtak. Mindössze egyötödüknek van fizetett állása. A többségnek az a tapasztalata, hogy a lehetetlennel határos munkahelyet találni, másoknak pedig egyszerűen túl sok a teendőjük, semhogy még munkát is tudjanak vállalni mellette. Ráadásul alig egyötödüknek van valamilyen felnőtt segítsége. Néhányan élvezik a helyiek nagylelkűségét – például azokét a tulajdonosokét, akik megengedik nekik, hogy ne fizessenek lakbért, míg mások a helyi mecsetekét. Nem kevesen küldik el a gyerekeiket dolgozni. Egynegyedük pénzügyi támogatást kap az UNHCR-től és más segélyszervezetektől – az ebbe a körbe tartozók kétharmada kizárólag ebből a forrásból biztosítja a család megélhetését. Az asszonyok egyharmada mondta azt, hogy nem jut elég ennivaló.

Az UNHCR sürgős lépéseket sürgetett az adományozóktól, a befogadó országok kormányaitól és a segélyszervezetktől. „Nők százezrei számára a menekülés a földig rombolt hazájukból csupán az első lépés volt egy kínzó nehézségekkel teli úton” – fogalmazott António Guterres, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa. „Elfogyott a pénzük, nap mint nap veszélyben van a biztonságuk, és kiközösítés az osztályrészük, holott semmi más bűnük nincs, mint hogy elvesztették a férjüket egy aljas háborúban. Gyalázat. Azért alázzák meg őket, mert elveszítették mindenüket.”

„A szíriai menekült nők a ragasztó, amely összetart egy darabokra tört társadalmat. Rendkívüli erő lakozik bennük, de egyedül küzdenek a mindennapokkal. A történeteik segítségért és oltalomért kiáltanak, és ez olyan kérés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondta Angelina Jolie, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának különmegbízottja.

A meginterjúvolt nők 60 százaléka beszélt arról, hogy veszélyben érzi magát, és minden háromból egy túlságosan félt vagy túlságosan leterhelt volt ahhoz, hogy akár csak az otthonát elhagyja. Nuha a férjével érkezett Kairóba, de a férfit lelőtték, mialatt a munkahelyén dolgozott. „Olyan szomorúság van a szívemben, hogy nincs erőm elhagyni a házat. A halál elől menekültünk el Szíriából, csak azért, hogy az aztán itt várjon ránk Egyiptomban” – vallott a szíriai asszony az érzéseiről.

Sok nő panaszkodott rendszeres szóbeli zaklatásra. Az elkövetők a taxisofőrök, a buszsofőrök, a főbérlők, a különböző szolgáltatók, vagy akár csak a férfiak az üzletekben, a piacon, a tömegközlekedési eszközökön, sőt, a segélyelosztó központokban is.

„Egy egyedülálló nő Egyiptomban minden férfi prédája” – mondta Diala, aki ma Alexandriában él. A Jordániában élő Zahwa azt mesélte, hogy őt egyenesen más menekültek zaklatták, amikor az élelmiszerjegyeket ment átvenni. „Korábban megbecsült módon, méltóságban éltem, de ma senki sem tisztel, mert nincs férfi az oldalamon” – fogalmazott.

Egyetlen nő számolt be arról, hogy megerőszakolták, a többség azonban még beszélni sem volt hajlandó a szexuális erőszak kérdéséről. „Soha nem kérnék segítséget egyetlen szervezettől sem. Sót szórnék a sebemre és csöndben maradnék, de soha nem beszélnék a történtekről egy szót sem senkinek” – mondta a Libanonban élő Núr.

A legtöbb asszony tele volt félelemmel, hogy milyen hatással lesz a gyerekeire mindaz, amit át kell élniük. „Aggódnom kell a pénzügyeink és a gyermekeim iskoláztatása miatt. Meg kell védenem őket, el kell látnom őket, és mindeközben meg kell adnom nekik egy anya szeretetét. Úgy érzem, mintha újabb és újabb ökölcsapások sújtanának le rám” – vallott az Egyiptomban élő Dina.

Több mint 150 szervezet nyújt szolgáltatásokat vagy támogatást a szíriai menekült asszonyoknak és a családjuknak. Az interjúk során fény derült arra is, hogy számos menekült nő veszi saját kezébe a sorsát, egymást támogatják vagy más módon dolgoznak azon, hogy megoldást találjanak a mindennapi küzdelmeik megkönnyítésére. Egyúttal számos történet hangzott el olyan cselekedekről, amelyek a befogadó országok és közösségek kedvességéről és nagylelkűségéről tanúskodtak.

Ezzel együtt a kutatás során egyértelművé vált, hogy mindez a támogatás messze nem fedezi a szükségleteket. Ezért a jelentés felhívást intéz a donor szervezetekhez, tegyenek többet a szíriai nők megsegítése érdekében, hogy azok ismét a saját lábukra állhassanak és elegendő jövedelmük legyen a megélhetéshez. S miután minden ötödik asszonyt a vízumkötelezettség és más hasonló korlátozások akadályoznak meg abban, hogy együtt lehessenek a férjükkel és a családjukkal, a jelentés a befogadó országok kormányait is felszólítja, találjanak megoldást arra, hogy az érintettek ismét csatlakozhassanak a családjukhoz. A befogadó közösségeknek úgyszintén jelentős támogatásra van szükségük. Az érintett nők által megélt számos probléma – és a fokozódó feszültségek – az őket körülvevő közösségekben növekvő aggodalmakról és ellenérzésekről árulkodnak.

Mára a szíriai menekültek száma elérte a 2,8 milliót, és belső menekültek további milliói élnek az otthonukat hátrahagyva, de egyelőre az országon belül biztonságot keresve. Ezzel napjainkra Szíria a világ legnagyobb menekültválságává nőtt. Az év eleje óta minden egyes hónapban több mint 100 ezer menekült regisztrált valamely Szíriával szomszédos országban. S a menekültek száma 2014 végére várhatólag eléri a 3,6 milliót.

A Nők egyedül – a szíriai nők harca a túlélésért című jelentés.

A jelentésben szereplő történetek multimédia feldolgozása letölthető itt: http://womanalone.unhcr.org/mobile