Fotómodell karrier előtt áll a szomáliai menekült lány Magyarországon

Egy frissen a mozikba került dokumentumfilm elmeséli, hogyan lett a Szomáliában született Kafi Mahdi kísérő nélküli gyermek menekültből egy mind felkapottabb divatmodell.

Kafia Mahdi (középen) a Könnyű leckék című dokumentumfilm rendezőjével, Zurbó Dorottyával (balra) és producerével, Ugrin Juliannával © Éclipse Film

A Szomáliában született Kafia Mahdi éppen modellt áll Budapesten egy szobor lábánál az idei szezon slágerének számító leopárdmintás kollekció fotózásán. Alig 19 éves, de a jelek szerint jó esélye van rá, hogy egy csillogó új élet várjon rá Magyarországon.

Pedig a története korántsem így kezdődött. Számtalan nehézséget kellett leküzdenie, és a sikerhez vezető út kicsi és fájdalmas lépésekkel indult egy gyermekotthonban.

A napokban volt a premierje egy dokumentumfilmnek, amely pont arról szól, hogyan alakult át Kafia kiskorú menekültből divatmodellé.

Könnyű leckék című filmjében Zurbó Dorottya, a rendező egyszerre mutatja meg Kafiát az iskolájában és a modellkarrierje első állomásain. A felszínen minden felhőtlennek tűnik, ám valójában Kafiának nehéz a szíve, amiért el kellett hagynia az édesanyját és ki kellett szakadnia a saját közegéből Szomáliában.

„Kihívás volt ezen a filmen dolgozni” – mondta Kafia még az előtt, hogy a film a múlt hónapban a magyarországi mozikba került volna. – „El kellett mesélnem az egész életem, beszélnem kellett az érzéseimről és a legmélyebb gondolataimról, amiket nekem mindig nehéz kimondanom. Egy idő után azonban megismertem a stábot, és ez megkönnyítette, hogy megnyíljak egy sor dolgot illetően.”

Kafia a dél-szomáliai Qoryoley-ben nőtt fel az édesanyjával, a mostohaapjával és hat testvérével. A háború mindig jelen volt az életükben. A vér szerinti apja férjhez akarta adni, amikor 14 éves lett, de Kafia arról álmodott, hogy kitör a nőkre kényszerített elnyomott szerepből, és hogy továbbtanul.

„Szomáliában a férfiak parancsolnak nekünk mindenben” – mondja a fiatal lány. – „Nem mondhatod ki, amit gondolsz.”

Különösen nehéz volt neki az édesanyjától elválnia. „Mindig anyuci kicsi lánya voltam.”

Azért, hogy ne kényszeríthessék bele egy házasságba, és hogy tanulhasson, Kafia 15 évesen elhagyta Szomáliát. Egy keserves utazás végén, ami kis híján egy évig tartott, Kafiát a hatóságok megállították, amikor egy menekült csoporttal éppen át akart jutni a két ország határán Szerbiából Magyarországra.

„Nem tudtam, hol vagyunk, és fogalmam sem volt, hogy a határőrök milyen nyelven beszélnek” – emlékszik vissza. – „Viszont nem is érdekelt. Csak egyet akartam, hogy biztonságba jussak.”

A magyar hatóságok különválasztották a menekülteket, és az idősebbeket befogadó állomásokra küldték, míg a kiskorúakat gyermekotthonba. Kafia az egykor árvaházként működő fóti gyermekközpontba került.

“A lényeg, hogy befogadtak, és tanulhattam.”

„Rettentően rosszul éreztem magam. Egyetlen lány volt ott rajtam kívül, szintén Szomáliából, és az elején fiúkkal kellett osztoznunk a szobánkon” – idézi fel az első időszakot. – „A szociális munkások viszont kedvesek voltak, én pedig elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy működjön a dolog. Elkezdtem magyarul tanulni. Amikor beszélsz magyarul, megérted az itteni embereket. Ők őszinték és kedvesek.”

A gyermekközpontból Kafia egy problémás kamaszokat felügyelő otthonba került, ahol ő volt az egyetlen nem magyar.

„A többi lány sikoltozott és verekedett, és vagdosták magukat. Én nem voltam rossz lány. Nem tudom, mit kerestem én ott. Mindegy, a lényeg, hogy befogadtak, és tanulhattam. A középiskola végén minden tantárgyból sikeresen leérettségiztem.

Kafia jelenleg menekült státusban van, és azt reméli, hogy egyszer megkaphatja az állampolgárságot.

Hála különleges megjelenésének, Kafiát Budapest-szerte többször is megállították az utcán, hogy modell állásokat ajánljanak neki, ő azonban óvatos volt. Egy olyan ügynökség felkérését fogadta el végül, amelyet a barátai ismertek és ajánlottak, és azóta divattervezőknek, divatmagazinoknak és fodrászmestereknek modellkedik.

A fotó a leopárdmintás ruháról, amelyet éppen most visel, egy online divatüzlet számára készül. A szobor körül fényképezkedő turisták körében Kafia igazi profinak tűnik, ahogy a fehér kőfalak és a kék ég háttere előtt áll.

„Mindig is érdekeltek a gyönyörű dolgok” – mondja nevetve. – „Otthon, Szomáliában rajongtam a színes textilekért. Kicsi kendőket hordunk, amelyek, puhák voltak, áttetszőek és elegánsak. Nekünk nem kellett nehéz burkát viselnünk.”

A modellkedés mellett Kafia egy mozi jegyszedőjeként, illetve egy magazin szerkesztőségének recepciósaként dolgozik, hogy pénzt keressen. Tisztában van vele, hogy a modell karrierjére nem tehet fel mindent, ezért elkezdett nyelveket tanulni.

 

Kafia két végig dolgozott a dokumentumfilmen Zurbó Dorottyával, aki azt mondja, őt „a multikulturális témák és a személyiség kérdései érdeklik”.

A filmben Kafia iskolába jár, sportol, úszni tanul, nyugati ruhákat visel és még egy bálba is elmegy táncolni. A történetbe pedig szomáli nyelven elmondott monológok vannak beleszőve, amelyekben a honvágyáról beszél.

“Azt remélem, hogy ez a film segíteni fog más menekülteknek.”

A záró jelenetben Kafia kendővel tekeri körbe a fejét, hogy videóbeszélgetést folytasson a Szomáliában élő édesanyjával. Hogyan is magyarázhatná el neki az új életformáját?

„Annyira félek, hogy ha tudnád, hogyan élek, vajon mit mondanál” – mondja az édesanyjának a filmben. – „Vajon megvetnél engem?”

A film bemutatóján Kafia káprázatosan néz ki bőrszoknyájában és hosszú fülbevalóival, miközben fogadja a gratulációkat és az öleléseket. Ám nagyon is tisztában van vele, milyen érzelmi árat kellett fizetnie azért, hogy Európában rámosolyogjon a siker.

Szerényen beszél arról, amit elért. „A film észrevehetőbbé tett, de még véletlenül sem gondolok úgy magamra, mint egy sztárra. Inkább azt remélem, hogy ez a film segíteni fog más menekülteknek, mert megmutatja nekik, hogy bármit elérhetnek.”