Az UNHCR története

A II. világháború utáni időszakban életre hívott UNHCR hét és fél évtizede védelmezi a háborúk és üldöztetés elől menekülő embereket.

Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete az ENSZ Közgyűlés 1950. decemberi 14-én megszavazott határozata nyomán eredetileg azért jött létre, hogy Európa-szerte segítse azt a sokmillió embert, aki a II. világháború alatt elmenekült az otthonából vagy valamilyen hasonló okból elvesztette azt. Három évet kaptunk arra, hogy elvégezzük ezt a feladatot, és azt a szervezetnek a tervek szerint fel kellett volna oszlania.

Ám a világ menekültjeinek kérdését nem sikerült végérvényesen rendezni ez idő alatt. Létrejöttét követően az UNHCR 1956-ban került szembe az első komolyabb nagylétszámú menekülthelyzettel, amikor a szovjet csapatok által vérbe fojtott magyar forradalom után mintegy 200 ezer magyar menekült külföldre.

A rákövetkező évtizedekben a menekültlét egyre inkább globális jelenséggé vált. Az 1960-as évek dekolonizációja után megindult a menekülők kivándorlása Afrikából, először téve szükségessé az UNHCR beavatkozását a kontinensen, amit azóta számtalan segítségnyújtás követett. Az 1970-es és 80-as években Ázsiában és Latin-Amerikában volt szükségük az UNHCR segítségére az otthonukat elhagyni kényszerülőknek. A XX. század végére Afrikában, illetve ismét Európában, jelesül az egykori Jugoszláviában alakult ki újabb menekültválság. A XXI. században aztán folytatódott az UNHCR segítségnyújtása Afrikától Ázsián át Latin-Amerikáig, majd pedig az ukrajnai menekültválság kapcsán ismét Európában is.

Az európai menekültek megsegítéséért végzett rendkívüli munkájának elismeréseképpen 1954-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megkapta a Nobel-békedíjat. Negyedszázaddal később, 1981-ben az UNHCR újra elnyerte a díjat globális menekültsegítő tevékenységéért, különös tekintettel arra, hogy működése során számos politikai akadályt kellett – és kell ma is – leküzdenie.

Napjainkban az UNHCR egy globális szervezet, amely elkötelezett az otthonukból erőszakkal elűzött emberek és az állampolgárságuktól megfosztott vagy valamilyen más okból állampolgárság nélkül élő hontalanok védelme mellett. Az UNHCR áll a középpontjában annak a nemzetközi fellépésnek, amelynek célja a menekültek védelme, életmentő támogatás biztosítása, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartatása, valamint olyan megoldások megteremtése, amelyek szavatolják, hogy az érintett emberek eljuthatnak egy olyan biztonságos helyre, amelyet az otthonuknak nevezhetnek, és ahol elkezdhetnek egy jobb életet építeni maguknak.

Ahogyan újabb és újabb válságok ütötték fel a fejüket szerte a világon, úgy döntöttek a XX. században több ízben is az UNHCR mandátumának meghosszabbításáról, mígnem az ENSZ Közgyűlés 2003-ban egy határozatában állandóra változtatta azt.

Az évek során az UNHCR tevékenysége idővel kiterjedt a hazatérő menekülteknek, a saját hazájukon belül biztonságot kereső belső menekülteknek, valamint az állampolgárság nélkül élni kényszerülő hontalanoknak szóló segítségnyújtásra is.

Alapításakor az ENSZ menekültügyi szervezetének 34 munkatársa volt. Ezzel szemben az UNHCR 2025 elején mintegy 19 800 munkatársával volt jelen a világ 137 országában. Az évek során több mint 50 millió menekültnek segítettünk abban, hogy sikeresen újrakezdje az életét, és töretlenül védelmezzük és támogatjuk mindazt a 123,2 millió embert, aki ma az otthonából erőszakkal elűzve él szerte a világon.