Amikor elapad a segítség: bizonytalan jövő elé néznek a fogyatékkal élő menekültek Magyarországon
Amikor elapad a segítség: bizonytalan jövő elé néznek a fogyatékkal élő menekültek Magyarországon
A 63 éves Liudmyla minden idejét a 35 éves fiáról, Oleksii-ről való gondoskodás tölti ki. Még 2022-ben menekültek Ukrajnából Magyarországra, ahol az UNHCR-tól korábban kapott készpénzes támogatás segített nekik fedezni az orvosi kiadásokat.
Hirtelen szélesre tárul az aprócska családi otthon ajtaja, és a 4 éves Murat robban be rajta kintről a szobába. Nem néz sem balra, sem jobbra, nem szól egy szót sem, ehelyett egyenesen a hűtőszekrényhez szalad, és az ajtaját kinyitva egy nagy marék savanyúkáposztát vesz ki az alsó polcról egy nejlonzacskóból, hogy aztán nagy élvezettel a szájába tömje az egészet. A bátyjai és nővérei gurgulázó nevetéssel követik a példáját, míg a kisfiú csak csendben mosolyog a harsány kakofónia kellős közepén.
Murat édesanyja, Larysa egy Munkácshoz közeli kis kárpátaljai faluból, Nagylucskáról (Velyki Luchky) menekült Magyarországra 2023 júliusában az édesanyjával és az öt gyermekével. Amint megérkeztek, a család csatlakozott Larysa már Budapesten élő és dolgozó férjéhez. Tavaly pedig megszületett Murat legkisebb testvére, az immár egyesztendős Ádám.
„Murat egészségesen született, de másfél éves korában agyhártyagyulladást kapott” – mondja Larysa. – „Négy hetet töltött kórházban. Az orvosok meggyógyították, de megsiketült. Nem tanult meg beszélni sem. Korábban már elkezdett járni, de a betegség után, amikor kiengedték a kórházból, csak négykézláb mászott. Már csak Magyarországon tanult meg újra járni.”
A 4 éves Murat mosolyog a hűtőszekrény előtt a vecsési otthonukban. A család 2023 júliusában menekült el Kárpátaljáról, és a kisfiú halláskárosodása miatt kilenc hónapon keresztül kapták Magyarországon az UNHCR pénzügyi támogatását.
A magyarajkú családnak komoly kihívás a megélhetés. Miután Magyarországon 2024 augusztusában megváltozott a szabályozás, elvesztették a jogosultságukat az államilag támogatott lakhatásra, mivel Ukrajna egy olyan részéből jöttek, amelyet közvetlenül nem érint a háború.
Murat családja havi 140 ezer forintért bérli a parányi otthonát egy Vecsés határában álló raktárkomplexum melléképületében. Az egész alig 25 négyzetméter – egyetlen szoba nyolc emberre egy hatalmas, házilag összeeszkábált emeletes ággyal, egy apró konyhaszekrénnyel a szemközti sarokban, és egy kicsike fürdőszobával. Semmi több.
Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete készpénzes támogatást nyújtott Muratnak és a családjának, mivel az Ukrajnából érkezett ideiglenes védelmi, azaz menedékes státusszal rendelkező emberek számára jelenleg nem elérhető a fogyatékkal élőknek biztosított állami támogatás. A készpénzes támogatási programmal párhuzamosan az UNHCR igyekszik elérni, hogy a hatóságok a menedékes státuszú ukrajnai menekülteket is vegyék be az állami rendszerbe.
Nem túl fényes anyagi helyzetük ellenére Larysa optimista. Az orvosok azzal biztatták, hogy Murat – néhány további teszt eredményétől függően – alighanem operálható, és jó eséllyel vissza tudják adni a hallását.
Az Ukrajna középső részén fekvő Vinnicjából elmenekült 63 esztendős Liudmyla Ratova felnőtt fia, a 35 éves Oleksii viszont soha nem lesz ismét egészséges. Egy rendkívül ritka genetikai rendellenesség következtében kétszer volt agyvérzése, előbb 2017-ben, majd 2019-ben, ráadásul a rendellenesség egy másik súlyos betegséget is maga után vont, amely rendszeres lázrohamokat, állandó fejfájást és egyéb súlyos tüneteket okoz.
Az agyvérzéseknek pusztító következményei lettek. Oleksii elvesztette az emlékezetét és elfelejtett beszélni. Végül beszélni újra megtanult ugyan, de csak egy bizonyos szintig, és a hangja is teljesen más, mint régen volt. A fiatalember, aki végzettsége szerint ékszerész, állandó gondoskodásra és felügyeletre szorul. Liudmyla, aki egykor angoltanárként dolgozott, jó ideje alig meri egyedül hagyni a fiát.
Liudmya, aki egykor angoltanárként dolgozott, ma nem tud munkát vállalni, mert nem hagyhatja egyedül a fiát. Oleksii gyógyszerei viszont nagyon drágák, az UNHCR készpénzes támogatása ezért létfontosságú volt a családnak.
„Amikor a háború kitört, el kellett menekülnünk. Oleksii miatt hálókocsi-jegyet kellett szereznem, hogy az utazás alatt feküdhessen” – idézi fel Liudmyla. – „A vasútállomás viszont a város másik felén volt. Rettegtem őt egyedül hagyni, de nem volt választásom. Amíg távol voltam, megszólaltak a légvédelmi szirénák, és a légiriadó miatt nem tudtam hazajutni. Amíg újra útnak nem indultam, csak az járt a fejemben, mi van, ha történik velem valami, ha meghalok, és Oleksii egyedül marad.”
Liudmyla és Oleksii 2022. március 5-én lépték át az országhatárt, mégpedig azért Magyarország irányában, mert Liudmyla tudta, hogy Oleksii legfontosabb gyógyszerei elérhetők az országban.
Liudmyla legnagyobb aggodalma ugyanis, hogy biztosítani tudja, a fia hozzájut az orvosságaihoz, amelyek közül a legolcsóbb változat is havi 600 ezer forintba kerül. Eddig rendre sikerült megoldania valahogyan, többnyire talált egy civil szervezetet vagy egy karitatív szervezetet, amely átvállalta a költségeket.
„Ha kifogyunk a lehetőségekből, újrakezdődnek a komplikációk. Akkor majd folyamatosan mellette kell lennem, és megpróbálnom lenyomni a lázát, enyhíteni a fájdalmait és az egyéb tüneteit” – mondja Liudmyla.
Hiába szeretné, Oleksii állapota miatt Liudmyla nem is gondolhat arra, hogy munkát vállaljon, így az elmúlt bő három évben folyamatosan jóbarátok és idegenek segítségére támaszkodott. Egy ideig hetente eljárt egy élelmiszerbankba is, ám az a közelmúltban megszűnt. Ha Oleksii-t Magyarországon elismernék fogyatékkal élőként és ezáltal hozzáférne az állami támogatási rendszerhez, nagyságrendekkel javulna a helyzetük. Annak érdekében, hogy ez megtörténhessen, az UNHCR igyekszik elérni, hogy a kormányzat az ENSZ menekültügyi szervezetének készpénzes támogatási programjába bevont személyek – köztük Oleksii és édesanyja –, illetve a többi súlyos fogyatékkal élő menedékes előtt is nyissa meg az állami támogatás lehetőségét.
A 62 éves Vyacheslav Khasanov Kelet-Ukrajnából, a Harkiv melletti Vysokyi nevű faluból menekült Magyarországra. Ő képes gondoskodni magáról, jóllehet 2022-ben betegség miatt elvesztette térd alatt a bal lábát. Alig néhány héttel Ukrajna teljeskörű inváziójának kezdete előtt volt az első műtétje, ám egy fertőzés miatt még az év augusztusában egy második operáció is szükségessé vált.
Csak 2023 decemberében indult útnak feleségével, Tamarával Magyarországra, ahol csatlakoztak a lányukhoz, Oleksandrához és a családjához.
Vyacheslav 62 éves, és napokkal Ukrajna teljeskörű inváziója előtt amputálták térd alatt a bal lábát. Ma Budapesten él a felségével, Tamarával (a fotón Vyacheslavval) és a lányuk családjával.
Otthon, Ukrajnában Vyacheslavnak egy ideiglenes műlábat adtak, ami nem illeszkedett jól, így folyamatos fájdalmakat okozott. Végül 2024 áprilisában Magyarországon kapott csak az orvosaitól egy hosszú távra szóló és végre pontosan illeszkedő protézist. „Amikor először álltam rá erre az új műlábra, csodás érzés volt. Visszakaptam a fájdalom nélküli életemet” – mondja Vyacheslav.
A protézis ingyen volt, a speciális harisnyák, egyéb orvosi eszközök és gyógyszerek viszont pénzbe kerülnek, és nem olcsók. A hétfős család egy kisebb lakást bérel Budapest mellett, Budaörsön. Kezdetben a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól kaptak támogatást, aminek azonban már vége. Ma főként abból a szerény összegű támogatásból élnek, amit a magyar állam folyósít a menedékes státusszal rendelkezőknek, miután májusban a kilenc hónapon keresztül járó UNHCR-juttatás utolsó részletét is megkapták. Ráadásul az utóbbi hónapokban Oleksandrnak, Vyacheslav vejének, a család egyetlen jelenlegi kenyérkeresőjének a munkahelye is bizonytalanná vált.
„Az UNHCR által biztosított készpénzes támogatás létfontosságú hozzájárulás a fogyatékkal élő menekültek életéhez” – mondja Átol Dorottya, az UNHCR munkatársa. – „Ezek az emberek gyakran nem tudnak dolgozni, és a legtöbb esetben a hozzátartozóik viselik folyamatosan a gondjukat, azaz nekik sincs lehetőségük munkát vállalni. Ráadásul ezeknek az embereknek a betegségük miatt igen gyakran extra kiadásaik is vannak. A kiszolgáltatott helyzetben lévő menekülteknek juttatott készpénz-támogatás sarkalatos eleme az UNHCR elkötelezett törekvésének, hogy senkit sem hagyunk magára.”
A humanitárius szervezeteket érintő globális finanszírozási válság miatt az UNHCR sajnos már korábban arra kényszerült, hogy számottevően szűkítse Magyarországon a fogyatékkal élőket célzó készpénz-támogatási programját, és az 2025 végén le is zárul.
„A készpénzes támogatás nem csupán pénzügyi segítség. Ez egy eszköz ahhoz, hogy az emberek méltósággal és önállóan élhessék az életüket. A fogyatékkal élők számára ez a támogatás azt jelenti, hogy ők dönthetnek a saját életüket érintő kérdésekben, része lehetnek a közösségüknek, boldogulhatnak” – mondja Átol Dorottya.
A Magyarországon fogyatékkal élő menekültek jövője ma bizonytalan. Murat családja azzal a döntéssel néz szembe, mi lesz, ha nem tudják megengdeni maguknak, hogy fizessék az albérletüket. „Ha így lesz, egy adott ponton alighanem vissza kell mennünk Ukrajnába” – mondja Larysa. – „Ez megölné a reményt, hogy Murat valaha is újra hallani fog. A kisfiam siket marad, és elvész az esélye egy teljes értékű életre.”