A hontalansággal kapcsolatos egyezmények | A hontalanok védelmének kulcsfontosságú dokumentumai
A hontalansággal kapcsolatos egyezmények | A hontalanok védelmének kulcsfontosságú dokumentumai
Az állampolgárság jogi köteléket jelent egy személy és egy állam között. Az állampolgárság identitást ad, és ami még fontosabb, különböző jogokkal ruházza fel az állampolgárt.
Azt a személyt, aki egyetlen országnak sem állampolgára, hontalannak nevezzük. Becslések szerint a hontalanság mintegy 12 millió embert érint világszerte.
A probléma rendezése érdekében a nemzetközi közösség 1954-ben elfogadta a hontalanok jogállásáról szóló egyezményt. A hontalanok jogállásáról szóló 1954. évi egyezmény meghatározza a hontalanok nemzetközi jogi státuszát, hozzáférést biztosít számukra utazási és személyazonosító dokumentumokhoz, és meghatározza a kezelésükre vonatkozó minimális standardokat annak érdekében, hogy diszkrimináció nélkül élhessenek emberi jogaikkal. Az egyezmény emellett előírja a részes államok számára, hogy előmozdítsák a hontalanok beilleszkedését és honosítását.
A hontalanság jelensége megelőzhető lenne az állampolgárságra vonatkozó megfelelő törvények és univerzális születési nyilvántartás alkalmazásával. A hontalanság jelenségének felszámolása és a hontalanok számának csökkentése érdekében a nemzetközi közösség 1961-ben elfogadott egy másik fontos dokumentumot, a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezményt. Az 1961. évi egyezmény lehetővé teszi az állampolgárság megszerzését azok számára, akik egyébként hontalanok lennének, és akik születésük vagy származásuk révén kötődnek egy adott országhoz.
A hontalanok jogállásáról szóló 1954. évi egyezmény és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi egyezmény kulcsfontosságú dokumentumok a hontalanok védelmének és a hontalanná váló emberek számának csökkentése szempontjából. A két, maga nemében egyedülálló nemzetközi egyezményt regionális egyezmények és nemzetközi emberi jogi törvények egészítik ki.
Az egyezményeket eddig viszonylag kevés állam ratifikálta és fogadta el, ennek következtében a hontalanok védelmének és a hontalanság csökkentésének nemzetközi keretrendszere nem működik hatékonyan. Ezért az ENSZ Közgyűlése 1995-ben azzal bízta meg a Menekültügyi Főbiztosságot, hogy működjön együtt a kormányokkal annak megelőzése érdekében, hogy emberek hontalanná váljanak, a hontalanság eseteinek megoldásában, valamint abban,hogy a hontalanok támogatást és jogvédelmet kapjanak. A Közgyűlés azzal a feladattal is megbízta a Főbiztosságot, hogy az igyekezzen elérni, hogy minél több ország fogadja el a két hontalansággal kapcsolatos egyezményt.
A témával kapcsolatos további anyagok találhatók angol nyelven a központi honlapunkon vagy a RefWorld honlapján.
1954 Egyezmények
1961 Egyezmények
Térkép