Amikor egy bőrönd jelenti az otthont

2012-06-20

BUDAPEST, 2012. június 20. (UNHCR) – Egy óriás méretű bőröndöt találhattak emelvényre helyezve Budapest egyik legforgalmasabb pontján, a Blaha Lujza téren, akik arra jártak a Menekültek Világnapjának reggelén, június 20-án. Akik a rekkenő hőség ellenére rászánták az időt, hogy kiderítsék, mi célt szolgál az „ideiglenes emlékmű”, megtudhatták, hogy ez a bőrönd felnagyított mása az iraki Fadel család bőröndjének, amelybe pakolva menekítették ki holmijaik közül, amit lehetett – amikor elhagyták otthonukat. Ezzel érkeztek biztonságot nyújtó új hazájukba, Magyarországra.

Ez a bőrönd egyike volt a három menekültnapi installációnak, amelyek a menekült-élményt próbálták közelebb hozni – ha csak egy nap erejéig is – a magyar főváros forgalmas közlekedési csomópontjain. Mindhárom helyszínen ugyanebben az időpontban menekültek osztogattak egy, a menekültek magyarországi helyzetéről szóló ingyenes magazint „Úton” címmel, amely a Fadel család történetét is tartalmazta. A magazin kiemeli azokat a főbb problémákat, amelyekkel a menekültek nap mint nap megküzdenek, így például a lakhatás, az állampolgárság kérdése, vagy az, hogy „kétszer olyan jól” kell teljesíteniük, mint a helyieknek, ha az itteni környezetben érvényesülni akarnak.

Ahmad – egy afgán menekült, aki három éve él Budapesten– szintén ott volt tegnap délelőtt a Blaha Lujza téren. Társaival együtt többezer magazint osztott szét a járókelők közt. Ő is pontosan tudja, mit jelent félelemben élni és végül kényszerűen a menekülés mellett dönteni. „Édesapámat és a bátyámat elrabolták a tálibok” – mondta Ahmad. „Fogalmunk sincs, mi lett velük. Azt sem tudjuk, életben vannak-e még” – tette hozzá. „Anyukámat néha sikerül felhívnom. Megígértem neki, hogy őt, az öcsémet és a húgomat idehozatom magam után, de őszintén szólva, nem vagyok biztos benne, hogy be tudom-e tartani ezt az igéretet: nincs itt állásom, nem beszélem a nyelvet, nagyon nehéz így” – mondta a fiatalember.

Magazinosztogatás közben Ahmad és barátai, nyelvismeretük hiányosságai miatt, nem tudtak érdemben párbeszédbe elegyedni a járókelőkkel, így a Református Egyház Menekültmissziójának szociális munkása állt a téma iránt érdeklődők rendelkezésére.

„Egy egyetemista srác azzal jött oda hozzám, hogy hirtelen eszébe jutott: volt gyerekkorában egy afgán osztálytársa, aki nyilvánvalóan menekült kisfiú volt, de ez akkoriban még nem volt ilyen felkapott téma, és csak most, ezt a kampányt látva döbbent erre rá” – mesélte Kapitány Mónika.

Egy másik afgán menekült, aki a Gödör klubnál osztogatta az „Úton” újságot, örült a lehetőségnek, hogy kicsit gyakorolhatja a magyart. „Mindenkinek el akarom mondani, hogy ma van a Menekültek Világnapja, és megkérem őket, hogy olvassák el a magazint” – mondta Abdul, aki három éve érkezett hazánkba és most gimnazista Budapesten.

Eközben a Duna túloldalán, Budán, olyan gyerekrajzokból nyílt kiállítás, amelyeket hazai általános iskolás diákok készítettek menekült-történetek alapján. A „Menekültek közelről” címet viselő kiállítás megtekinthető a Lövőház utcai Európa Pontban.

Az Európa Pontban a Menekültnap estéjén – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága „Dilemma” kampányának részeként – egy kerekasztal-beszélgetésre is sor került, amelynek témája azok a gyötrő dilemmák voltak, amikkel a menekültek, közülük is leginkább az afgánok és szomáliaiak szembesülnek, mikor hazájuk elhagyására kényszerülnek. A beszélgetésben olyan hazai szakértők is részt vettek, akik éltek és dolgoztak ezekben az országokban.

A Menekültnap délelőttjén a fővárostól 17 kilométerre fekvő Fóton, a kísérő nélkül érkező menekült gyermekek otthonában a menekült fiatalok kulturális műsort adtak elő. Az egyik szereplő, a 22 éves szomáli Muhyadin a műsor után elmesélte: “Négy éve érkeztem Magyarországra. Otthon Szomáliában nem fejezhettem be még az általános iskolát sem, itt viszont jövőre érettségizem. Utána könyvelőnek szeretnék tanulni.”

A Menekültnapot Közép-Európa-szerte megünnepelték. Olvassa el cikkünket a bulgáriai, csehországi, lengyelországi, romániai, szlovákiai és szlovéniai eseményekről (angolul).

Hajdu Petra és Szobolits Andrea, Budapest