Nyári akadémia határőröknek, hogyan ismerjék fel a menedékkérőket

2012-07-09 BUKAREST, 2012. július 9. (UNHCR) – Egy pár lépett oda az útlevél ellenőrző ponthoz a bukaresti Otopeni repülőtéren, két olyan hamis útlevelet tartva a kezükben, amelyekről nyilvánvaló volt, hogy nem az övék. A férj arca távolról sem hasonlított az útlevélben lévő fotóra, az asszony ruhája pedig az egész fejét […]

2012-07-09

BUKAREST, 2012. július 9. (UNHCR) – Egy pár lépett oda az útlevél ellenőrző ponthoz a bukaresti Otopeni repülőtéren, két olyan hamis útlevelet tartva a kezükben, amelyekről nyilvánvaló volt, hogy nem az övék. A férj arca távolról sem hasonlított az útlevélben lévő fotóra, az asszony ruhája pedig az egész fejét és testét eltakarta. Amikor a határőrök arra kérték őket, tartsanak velük, hogy kikérdezzék őket, a férj hirtelen ingerültté és agresszívvé vált a feleségével. Megragadta őt a vállánál, és rángatni kezdte az interjúszoba felé.

Az incidens éppen akkor történt, amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és a Román Határőrség Regionális Főfelügyelősége által szervezett Európai Határőrök Regionális Nyári Akadémiájának résztvevői a múlt hónap végén meglátogatták a repülőteret. A legtöbben megdermedtek a szemük előtt zajló drámától, kivéve a macedón Dushanka Naumoska.

Naumoskát feldühítette az, ahogyan a férj az asszonnyal bánt, valamint az, hogy a helyi határőrök mindezt tétlenül nézték, és hevesen próbálta rávenni kollégáit, hogy tegyenek valamit. A feszültség csak fokozódott, amikor a csoport az interjúszoba üvegajtaján keresztül azt látta, hogy a férfi minduntalan durván elhallgattatta feleségét, amikor az meg akart szólalni, a határőrök pedig nem avatkoztak közbe.

Néhány perccel később a pár elhagyta a szobát, az asszony kibújt az álruhájából, és kiderült, hogy nem más, mint az UNHCR egyik munkatársa. A „férj” szerepét pedig az egyik helyi határőr alakította. Az egész valójában szerepjáték volt – a nyári akadémia hallgatói kedvéért.

„Sok mindent láttam az elmúlt hat évben, amióta a határőrségnél szolgálok, mégsem tudtam megállni, hogy ne ragadjanak magukkal az érzelmek. Csak arra tudtam gondolni, hogy mindannyian, az UNHCR munkatársai és jó néhány ország határőrei szemtanúi vagyunk a történteknek, nem volna szabad megengednünk, hogy így bánjanak egy nővel” – idézte fel Dushanka Naumoska, a nyugat-macedóniai regionális határőrizeti központ főfelügyelője.

Az egyhetes nyári akadémia, amelynek a szituációs játék is része volt, azt kívánta elősegíteni, hogy a régió határőrei érzékenyebben közelítsenek a menedékkérőkhöz, felismerjék őket a számtalalan bevándorló között, és biztosítsák számukra a védelemhez való hozzáférést. A szerepjátékot követő megbeszélésen a csoport többek között megvitatta, hogy a pár két tagját külön kellett volna meghallgatni, méghozzá férfi, illetve női kikérdező tiszt, valamint tolmács közreműködésével.

A „Tiszteletben tartani a menedékkérés jogát az irreguláris migráció elleni küzdelem közepette” címet viselő akadémia az első ilyen jellegű regionális kurzus volt Közép- és Kelet-Európában. A résztvevők Belaruszból, Bulgáriából, Lengyelországból, Macedóniából, Moldovából, Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek.

A „diákok”, akiktől a szervezők azt várják, hogy hazatérve továbbadják majd a frissen megszerzett tudásukat, az európai jogi környezetről és a menekültvédelem alapelveiről hallgathattak előadásokat, s a napi munkájukat közvetlenül érintő kérdéseket is megvitattak. Elemezték egyebek között a határőröknek a menekültek védelmében betöltött szerepét, vagy azt, hogy milyen az etikus viselkedés és a helyes kommunikáció a határőrizeti pontokon. A képzés egyik kulcsüzenete az volt, hogy a menedékkérők nem illegális bevándorlók vagy bűnözők, azaz nem szabad őket úgy kezelni, akkor sem, ha gyakran szabálytalanul és hamis úti okmányokkal lépik át a határt.

Egy másik szimulációban a hét második felében már a határőrök is részt vettek: önmagukat játszották egy olyan „élethelyzetben”, amikor egy védelemre szoruló emberrel állnak szemben. Egy UNHCR-munkatárs által alakított, hamis okmányokkal  érkező menedékkérőt kérdeztek ki, előbb az útlevél ellenőrző ponton, majd átkísérve őt egy másik helyszínre egy immár részletesebb interjúra. A gyakorlat célja az volt, hogy a tréning résztvevői bemutathassák, mit tanultak a képzés során. A szimuláció sikeresen rá is mutatott arra, milyen fontos, hogy a kikérdezésnél tolmács is jelen legyen, hogy megtalálják az egyensúlyt az együttérző hozzáállás és a hivatalos távolság megtartása között, és hogy egy női menedékkérőt, amennyiben az lehetséges, egy másik nő hallgasson meg, ezáltal is segítve, hogy az nagyobb biztonságban érezze magát.

Fotó: Prezentációjukra készülnek a kurzus résztvevői, miután elemztek egy, a határon gyakorta felmerülő szituációt. © UNHCR/E. Simon

„A résztvevők nem csak a prezentációkból, előadásokból és a terepen tett látogatásokból tanulnak. Jócskán profitálnak az itt kialakított kapcsolatokból is, valamint egymás itt megismert, követendő megoldásaiból” – hangsúlyozta Igor Ciobanu, az UNHCR Közép-európai Regionális Képviseletének jogi munkatársa.

A szomszéd országokbeli kollégáktól hallottak máris megtették a hatásukat. „Mielőtt Bukarestbe jöttem, úgy gondoltam, megvannak a magunk törvényei és előírásai, végezzük a munkánkat, a többihez pedig senkinek semmi köze” – fejtette ki Valerij Timcsenko, az Ukrán Állami Határőr-szolgálat idegenrendészeti részlegének munkatársa.

„Csakhogy aztán meghallgattam a romániai tapasztalatokat, és rájöttem, lehetne mit javítani azon, ahogyan ma kezeljük az ügyeket” – folytatta Timcsenko, akinek húsz évnyi, a legkülönbözőbb határőr posztokon szerzett tapasztalat áll a háta mögött.

A jelenlegi ukrajnai gyakorlat szerint ha egy illegális bevándorló nem kér kifejezetten menedékjogot, a határőrök bíróság elé utalják az ügyét, azzal a szinte elmaradhatatlan megjegyzéssel, hogy az illetőt küldjék vissza abba az országba, ahonnan érkezett. Timcsenko szerint ennek a gyakorlatnak meg kell változnia. Az ukrán határőröknek érzékenyebbnek kell lenniük, hogy biztosabban felismerjék a potenciális menedékkérelmeket, és ha felmerül a lehetősége, hogy valakinek védelemre van szüksége, a bevándorlási hatóságokhoz kell fordulniuk, hogy kezeljék ők az esetet. Amint hazaér, ígérte Timcsenko, kezdeményezni fogja a belügyminisztériumban a jelenlegi eljárásrend ennek megfelelő megváltoztatását. „Nem a mi dolgunk, határőröké, hogy döntsünk az ilyen érzékeny ügyekben” – tette hozzá.

Az UNHCR azt tervezi, hogy az elkövetkező években további hasonló képzéseket szervez, és bízik abban, hogy sikerül Közép- és Kelet-Európa minél több országát bevonni a résztvevők körébe.

Simon Ernő, Bukarest, Románia